Az alkotók

Dr. Szathmári Ibolya

szakmai segítő és lektor

néprajzkutató

Dr. Szathmári Ibolya,  a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1973-ban középiskolai tanári- és etnográfusi diplomát kapott.  A debreceni Déri Múzeumban volt az első  és egyetlen munkahelye, ahonnan 2002-ben mint múzeumigazgató ment nyugdíjba.

Aktív korában szűkebb kutatási területe a népi textíliák, viseletek, díszítőművészet témakör volt. 1984-ben néprajztudományból bölcsészdoktori címet szerzett. 2000 óta a Nemzeti Kulturális  Örökség  Minisztériuma megbízásából agrártörténet-néprajz szakterületen országos szakfelügyeleti teendőket látott el. Az 1980-as évek elejétől a Népművészeti Egyesületek Szövetsége Hajdú-Bihar megyei Szervezetének elnökeként 20 éven át tevékenykedett szakmai zsűritagként, a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület tagjaként a mai napig is segíti ezt a területet.

Munkáját több kitüntetéssel jutalmazták, többek között 2008-ban a Város Önkormányzata a „Debrecen kultúrájáért”díjat kapott, a vezetése alatt álló múzeum pedig szintén sok díjat nyert el, például az Év Múzeuma különdíjat, a Lengyel Kulturális Minisztérium kitüntető elismerését.

Illés Lászlóné Marika

játékötlet és forgalmazás

Közgazdasági szakközépiskolát végeztem, könyvelői, pénzügyi területen dolgoztam nagyrészt az életemben, de tettem kitérőket, mert mindig volt bennem egy bizonyítási vágy, hogy másra is képes vagyok. Ezért több tanfolyamot is elvégeztem, hogy vállalati büfét nyithassak, vagy gyermekholmi bizományi üzletem legyen, vagy legutolsó egyéni vállalkozói próbálkozásom egy biobolt megnyitása a gödöllői piacon. Ezek a vállalkozásaim pár évig működtek, jól éreztem bennük magam, de mindig jött valami bonyodalom, ami miatt eladtam a jól bevezetett üzletet, és másfelé fordultam. Ezt túl hosszú lenne taglalni.

A lényeg, hogy 2009-ben leköltöztem egy parasztházba a 8 éves lányommal, gazdálkodni szerettem volna, és egy értékőrző életmód központot kialakítani, hagyományos paraszti mesterségek bemutatásával, és a régi falusi élet értékeinek megjelenítésével. (pl. lóval szántás, kender és cirok termesztés – felhasználás, fonó felelevenítése, vajköpülés és még hosszan sorolhatnám). Na, ebbe „beletörött a bicskám” ehhez túl kevés voltam. Életemnek ez egy nagy kudarca volt.

Visszaköltöztünk Gödöllőre, de csak nem hagyott nyugodni ez a régi világ! Beiratkoztam egy népi játszóház vezetői tanfolyamra a Kresz Mária Fazekasközpontba, és ott csoda dolgokat tanultam!

Néprajzot, szalmafonást, gyékényszövést, fazekasságot, textilszövést, kosárfonást, bőrözést stb. Nagyon élveztem ezeket a dolgokat, mégsem lettem népi játszóház vezető, hanem pénzügyes egy egyesületben, ahol értelmi sérültek otthona és nappali foglalkoztatója működik. Már 4 éve vagyok itt, és jól érzem magam.

Viszont az éveken keresztül dédelgetett álmom, hogy egyszer egy népviseletes kártyát megjelentessek, mindennél erősebbé vált. Végül megtaláltam a grafikust és a nyomdát, akik segítségével megalkottuk a kártyajátékot, sőt még sikerült egy neves néprajzkutatót is megnyernem az ügynek, aki a szakmai irányítást végezte. 2015-ben megjelent az első kártyajátékom, és a nagyon jó fogadtatás hatására, elkezdtük a folytatását is megrajzolni. A régi grafikustól elváltak útjaink, ezért  másikat kellett találnom, úgy érzem, Csabával nagyon jól megértettük egymást, sikerült egy még gazdagabb, részletesebb anyagot összehozni. Közben Szathmári Ibolya idős szüleinek ápolása miatt nem tudott nekünk segíteni ezért ajánlotta Lackovits Emőkét. Tőle is kaptunk szakmai segítséget, főleg, hogy milyen könyvekben keressük meg a különböző viseleteket.

Sokat köszönhetek még Izsák Zoltánnak, aki viseletgyűjtő, és meghívott az Ócsai tájházban rendezett viselet kiállítására 2016-ban, azóta tartjuk a kapcsolatot, sőt a gyűjteményének pár darabját a kártyában is felhasználtuk.

Ezek az emberek segítettek nekem az álmom megvalósításában, és a legfőbb célom ezzel a játékkal, hogy minél több mai gyerekhez eljusson a kártyajáték, és a mostani gyerekek is megtalálják a viseletekben a szépséget.

Amúgy 3 gyerekes és kétszeres nagymama vagyok, még van két évem a nyugdíjig, de még nyugdíjas koromban is ki fogok találni újabb dolgokat, mert ez a nyughatatlanság még most sem múlt el nálam, szeretem a kihívásokat!